Az apokalipszis kora

Milyen korszakban éltünk eddig? Jézus születésétől számítható az emberiség történetének legsötétebb korszaka, a halandóság kora. Az embernek eredendően nem természete a halál. Valamikor az életért éltünk, szépség, esztétikum és szabad szellemiség jellemezték az élet alapvető szükségleteit. Mindez köthető volt az élő isten megújuló jelenlétéhez. A természetes világ minden matéria szintjében szabad áramlás zajlott, intuíciót, inspirációt adva a cselekvésre. Jézus halálával a tér bezárult, és megkezdődött az apokalipszis korszaka. A szentlélek energiája, mely utoljára töltötte fel élettel a világot, szabott mennyiségű, gazdálkodásra bocsájtott információként kísérte végig a zárt rendszerek történelmét. Megkezdődött az energiák újra hasznosított körforgása. A reinkarnáció ismétléseket hozott, az egoba zárt lélek illúziókba sűrítette hétköznapi létét. Az élő isten kétezer évre távozott világunkból, maga után hagyva a virtualitás mesterséges fény viszonyait. Az egy igazság látása elveszett, helyére a személyes, alternatív valóság összeegyeztethetetlen káosza lépett. Az idő, mely lineáris parancsával lassan körbefont mindent, ismétlődésekkel és bezártsággal, fenyegetettséggel ítélte a benne élőt önkéntes rabságra, lassú haldoklásra. Az evolúció során az idő mint zárt burkolat szőtte körül a fénytől elzárt utazót, s míg a halál völgyében jártunk, elszigetelődve veszítettük el az egymásra hatás, az egymásban élés csodáját.

Az apokaliptikus személyiség


A zárt térben sötét bűntudathoz alkalmazkodó ember nem veszítette el a hitét, titkos üzenetekben, lepecsételt ereklyékben hordozta a reményt, az egy igazság tudatának fékezhetetlen vágyát. Fegyelmezetten takarékoskodott érzelmeivel, hitével, életével. Az örvénylő időhöz való alkalmazkodás az önpusztítás fegyverével kényszerítette térdre az egyediséget. Kialakult a tudatalatti kaotikus alvilága, mely a kollektivitást, szinkronicitást, ősiséget mélyen magába rejtette az ébredő ráció elöl. A szabad akarat makacs alkalmazkodása a túlélésért küzdve tökéletes védekező rendszerré alakult. Az ego, mint vezér motívum, evolúciós fejlesztésbe vont minden új módszert az egyed túlélése érdekében. Minden történet végén a halál, a veszteség figyelt, minden történet elején ennek tagadása. Az elfojtott disszonanciák a taszító mágnesek őrületes erejével igyekeztek az élet és halál egyesülő energiáit minél messzebbre lökni egymástól. Az emlékezés volt a gyógyír a harcban szerzett nyílt sebekre, a múlt oltalmazó feloldozása, a szeretet emlékezete, a jövőbe hajított félelmek időnyerő szertartásai. Végül az egyén központú világban a magány őrületében létrejött a projekció, a virtuális emberi kapcsolatok shakespearei dialógusai. Mert nem adtuk fel soha, hogy újra megtaláljuk egymást. Művészek égtek el hogy őrizzék a lángot, filozófusok őrültek bele hogy átörökítsék a titkot. Tudósok kutatták a kiutat arctalan szolgaságban. Rászolgáltunk az élő isten bizalmára, hiszen kétezer tizenkettőben nem robbant fel a világ.
Jó hogy végre vége!
Az új korszak az út eleje még. Az élő isten visszatért világunkba.Először a lineáris idő fogsága szűnik meg, majd feltárul a tudat valós természete. Visszakapjuk a bolygók felügyelete alá rendelt emocionális rendszereinket, az egyediség bölcsességét, a szeretet intuitív erőhatásait. Hosszú út áll előttünk mire megértjük a végességből kiszabadított szellemi projektek örök élethez vezető lehetőségeit, az egymásra hatás jótékony felelősségét,hatalmát. A vezetettség valós élményét. Megtanuljuk letenni az idő korlátait, és vágyainkból teremtünk új matériát.

Az eszköz


Az egyén mostanra a közhelyekkel bevont védekezésre képtelen idegrendszer bénult áldozata lett. Lehetett volna...de nem ez történt. Itt az idő hogy ősi akaratunk ébredjen, tudatosság alá vonjuk valós természetünket. A tudat hármassága az eszköz, melyet mostantól úgy kell használnunk,mintha autónk, hajónk és repülőnk lenne egyszerre a térdig kopott cipőtlen lábunk helyett. Fel a hétmérföldes csizmát, és ismerjük meg az új világot!!

Mi történik a világban?

Tulajdonképpen az anyagszerkezet fénytől elzárt, belső mátrixának felkönnyítése. Amikor Newton fejére esett az a bizonyos alma, megnevezte a jelenségben a gravitáció jelenlétét, egységnyi idő alatti mérhetőségének, kiszámíthatóságának szükségességét. Ez hasznos sok szempontból. De főképpen arra figyelmeztet, hogy ha valami gyorsan magasról ránk esik, az komoly fejtörést okozhat. Fogalmazzunk egyszerűen, kemény(fej) és súlyos(probléma) találkozása vegyítve az emberi idegrendszer észlelési reakcióival a kíváncsiságot is legyőző fájdalom fokozatait jelenti elsősorban. A kutatás motivációja tehát az elkerülés, átirányítás, hiszen eleve elrendelt egységnyi idő alatt a fájdalmas ütközés mindenképp megtörténik ha nem változtatunk helyet. De mit jelent mindez, egy fölkönnyített anyagstruktúrában? Ha például kivonjuk a rendszerből az időt, és ezzel az eleve elrendelt ütközést is?A gondolatok új perspektívát nyerhetnek. Változtatható időfeltételekkel az alma analóg lehet a maggal ami magában hordozza a fát és annak termését is. Tehát ültethetsz egy fát, és talán évek telnek el, mire leesik az alma. Az új anyagszerkezet az idő kreatívan szabályozható ideaformátumainak alkotóelemeit fogja tartalmazni, azaz a matéria belső szerkezete öt érzékszervvel felfogható tartományában változatlan marad, de a hatodik és hetedik érzék számára felfogható spektrumban más téridő koordinátákban jelenik meg a valóság eleve elrendelt strukturális alapja. Az eddig illuzórikus valóságként emlegetett rendszerek az egyén számára hozzáférhetőek lesznek. Ez közvetlen hatás gyakorolását jelenti a saját környezetre, valós érzelmi interakciót a személyes kapcsolatokban.(pl.:felerősödnek és hitelessé vállnak a megérzések) A hazugság és csalás a jövőben úri szeszély, hétvégi társasjáték lesz és nem a hétköznapi élet útvesztőinek alapja. Az idő mint egyéni relativitású hordozó lesz jelen.

A gondolkodás személyes és kollektív fénytermészete. Van e térképe a gondolatoknak?

A hármasság szellemterében épült fel világunk. Ennek értelmében a valós tudatosság három részegység összerendezésével válik egésszé.(megrendezett virtuális mátrixunk, azaz az illúziók tere sík kép emlékezetű, ezért beszélt Freud tudat és tudat alatti felosztásról. Ez két dimenzió, sötét és világos, árnyék és fény, fent és lent rendszerében építkezik.) Ez a rendszer adja meg a gondolkodás egyediségének térképét fantázia és realitásérzék között komponálva. A térkép akkor rajzolódik ki, ha a gondolat felül emelkedik egoba zárt horizontjáról. Az emocionális rendszer kreatív energiái képesek egy pillanatra kiléptetni és elemelni a nézőpontot olyan magasságba, ahol a létfenntartási ösztöntudat, a személyes érzelmi érintettség és az objektív sorsfeladat egymást kiegészítve látható, mintegy felülnézetből. Ha a tudat képes a most - ba lépve erre a pillanatra koncentrálni, a térkép állandó eszköze lehet a jelen megélésének, a jövőbe látásnak.

Szeretnéd kipróbálni?


Ülj le egy csendes helyre, és kezd el figyelni a gondolataid.Egymásba váltó töredékek sorát fogod látni. Újra és újra visszatérnek a szétesett sztorik, mintha négy filmet néznél egyszerre négy tv csatornán. Ahogy összeállnak a részletek, úgy leszel egyre idegesebb, hiszen megoldatlan problémák sorát látod, és te épp nem tehetsz semmit. Kezdj el koncentrálni. Ha jön az új jelenet, állítsd meg mint egy fényképet. (a főnököd múlt heti bosszantó kavarásai helyett a fényképe) Kezd el nézegetni az egymástól független belső képeket. Spontán, ahogy jönnek. Magától alakul ki a sorrend, ha akarod ha nem. Lassan átjár a nyugalom, majd a részletekre való rácsodálkozás esztétikuma.( ha a főnököd nem beszél, egész kedvesen tud nézni. Eddig észre sem vetted a fülbevalót a bal fülében). Betöltődik egy érzés.Ismerős lesz, talán megbocsájtásnak nevezted eddig magadban. Koncentrálj, és mond ki: ez most én vagyok. Igen, ez vagyok én most.Jó vagyok. Én vagyok, most és örökké vagyok...Felemelkedett érzést élhetsz meg, majd megláthatod szeretteiddel körülvett önmagadat saját életed ismerős helyszínén. Ha folytatod a koncentrációt, különös filmszerű fantázia repít az eddig számodra ismeretlen, vagy elfeledett múltba és vetíti eléd a szeszélyesnek hitt jövőt. Mond magadban: múlt és jövő azonos. A jelenben elfér mindkettő értelme...Minden értelme a jelenben van...A mindenség értelme a jelenben van...És akkor meglátod gondolataid fénytermészetének térképét az igazság madártávlatából, ítélkezések és félelem nélkül.


A tudat hármassága


Az apokalipszis zárt világában a három tudatszint egymástól elkülönülve működött. Felülnézetből látszott csak közöttük az összefüggés, de a zárt és bűntudattal telített erőtérben a felülemelkedés szinte lehetetlen volt. Külön személyiségnek éreztük belső hármasságunk színtereit, és erőn felül próbáltunk teret hódítani életünk színpadán hol egyiknek, hol másiknak örökös elégedetlenségben, meg nem élt vágyakban. Kétségbe esetten osztogatva be rövidre szabott halandó életünk egyre fogyó életerejét, feltartóztathatatlanul mulandó idejét.
A korszakváltás következtében az egymásra erőltetett tudatterek visszanyerik természetes életterüket. Így válik az új világ a projekció mentes kiegészülés, a teljességérzet, ha tetszik az egész-ség korszakává. Elkezdődik az élet az életért új világa. (A halál felderítésének és legyőzésének tudományos korszaka helyén)



A biológiai tudat természete


Az első észlelési tér közvetlenül az anyagra reflektál.Az öt érzékszerv bejövő jeleit osztályozza,nagyjából az ego irányítása alatt.Főleg védelmi szerepe van, valamint hogy az egyeztetett időkép szabályait betartsa. Ide tartozik a memória és az asszociációs rendszerek. Azaz a tanulás, és a tapasztalati tőke.A múlt és jövő képletei. A hétköznapi harcok jól bevált, előre gyártott párbeszédei. A következetesség a haragban és megbocsátásban. Energiaterének önálló dinamikája a stressz és a harmónia között észlehető.A benne lévő energia nem vész el,átalakul, de alapegységei maradóak, determináltan kötöttek, vektorálisan terjedők.Szabályai ok okozatot,rengeteg feltételt, egyeztetést igényelnek. Kompromisszumok helyett az anyag, az ego törvényeit, szociális határokat. Ha valakinek jut, pont olyan a másiknak már nem lehet.Ez vitákra,ütközésekre készteti a benne élő tudatot. Fegyvere az akarat, tanítása a karma, a tolerancia a lemondás gyakorlása. A benne élés legélhetőbb formája a cselekvés, kreativitása a potenciális lehetőségek, nem valós rendszerek felderítésében és kizárásában rejlik. Nevezzük a biológiai tudatának.

Az idea tudat sajátosságai


Fölötte,vagy ha tetszik mögötte, esetleg körülötte az idea tudat található. Az egyediség legfontosabb bázisa az érzelmi és logikai intelligencia sajátos keveredése genetikailag meghatározott egységű belső terekben. Téridős rendszerű, azaz ok okozat helyett projektekben, feladatokban(pl karmikus vállalások, alkotói folyamatok) gondolkodik. Perspektívája jóval túl mutat a tapasztalati érthetőség határán. Emocionális rendszereket mozgat. Látszólag ellentétesnek ismert területek keverednek benne.Itt jól megfér a szeretet és a gyűlölet(gondoljunk a szerelem értelmetlen parancsaira, az önfeláldozás önfeledt pillanataira,a vakmerőség kiszámíthatatlan következményeire) Energia rendszere fuzionális,koncentrikus terjedésű. Egységnyi területen találkozó alrendszerei feltétel nélkül alakítják egymást és új rendszereket hoznak létre. Nincs determinált alkotórésze, minden mindennel képes egyesülni benne, de ha kitölti a rendelkezésre álló teret megszilárdul, elveszíti euforikusan forrongó élményét és végterméke a matériába zuhan. Ha mégis túltelíti a teret felrobban bennünk és összeomlásokat okoz az idegrendszerben próbára téve ezzel lelki és fizikai immunrendszerünk teljesítő képességét(belebetegedni a vágyba,szerelembe). Hat egymással koncentrikus körökben párhuzamos gondolatpályán tárol információt az összevegyülések előtti állapotban. Eszköze a művészien vagy spirituálisan hangolt beszéd. Az érzelmekhez következetes, spontán, intuitív kommunikáció.

Szakralitás, a bennünk élő Isten bizonyossága


Túlzás lenne állítani hogy közvetlen kapcsolatunk van a teljes feltétel nélküli önvalónkkal. Bűntudatra épülő gondolkodásunk csak ritkán találkozik a megbékélés, az otthonlét élményével, a bizalom a teljesség belső világosságával. A szakrális tudatszint energiái fényszögekben mozgó jelek, üzenetek az anyagban. Amíg az álom és a halál megszakítja tudatos életünket, ezt a tudatteret szinte lehetetlen megtapasztalni. Kiterjedése végtelen, véges észlelésünk csupán a rész egész viszony ítélkezései mentén tájékozódhat. Mégis tőle kapjuk a reményt, a keresést, a szellemi projektek átláthatóságának élményét. Benne olvad fel az egyén önvédelme, innen merítjük empátiára való természetes hajlamunkat. Hagyatkozásunk a körülöttünk lévő akaratlan, kiszámíthatatlan és néha kérlelhetetlen valóságpontokra jelenlévő minden ember életében.


Kérlek, ha érdekel amit olvastál tegyél fel kérdéseket. Gyakoroljuk kicsit, hogy a most kezdődött új világban az információ csak akkor áramlik, ha létre jön a személyes érintettség felismerése, a bizalom és az interakció.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagblog.blog.hu/api/trackback/id/tr424993431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása