Kismackó szeretett volna világot látni,

De semmi kedve nem volt közben ázni, fázni.

Azt is tudta, hogy ez lehetetlen,

Aki plüssből van, egyedül tehetetlen.

Bambult ki a kertbe. Nézte a cinkéket

Csak a lelke mélyén őrizte a képet.

Aztán egy éjszakán csengő csengett halkan

Kismackó egy bácsit talált lent a hallban.

 Rögtön tudta, ez most neki jó,

Mert aki belépett, maga a télapó.

Több sem kellett, kabátzsebébe mászott,

És egy éjjel körbejárta az egész világot.

Jegyezd meg hát Te is, kicsim, ha a vágyaid szépek,

Mindig jön egy varázsló, ki segít majd, ha kéred.