Valamikor valahol az emberi tudat ébredésével együtt eszmélt a művészet. Ősi időkben istenről tudósított, rituálékat, szertartásokat kísért. Aztán megjelent a gazdaság, az együttes tudat új szabályai. A közösség élményét segített feldolgozni. Valahol a reneszánsz körül érkezett meg a személyiség feltárásához. Freudot illusztrált a tudatalatti szürreális belső világába lépve. Végül a külső és belső valóság teljes térképét adta, és győzelmét ünnepelve hatalmas bulizásba fordult. Az önismeret diadalmas mámorába. Az avantgardot elmosták a drogok, a modern feltárulkozás orgiákba, önpusztításba fordult. Alig találtuk meg az személyes arculatot, már megjelentek az arculat tervezők hogy eladják a művészek lelkét a számítógépek és dekor boltok egyszerű profizmusának..

- Az alkotás valódi küldetése megszűnt létezni. - Ezt a dekadens gondolatot ragoztam magamban egy barátságtalan délutánon mosogatás közben. Gimiben még iparművész akartam lenni, de most örülök, hogy nem lettem. És ne legyen művész sem, aki jót akar magának. A nagy zaj, drogok, törtetés úgyis elsodorja a tiszta gondolatot...

        Gyanús csend volt a lakásban. Az rendben is van, hogy én itt magamban veszekszem, hogy jól menjen a házimunka. de hol van a gyerek?? Ijesztően ismeretlen csend volt a lakásban. Kicsit aggódva nyitottam ki a szoba ajtaját, észre sem vett. Szőke haja a földre ért, ahogy a szőnyegen kuporgott. Először a nagy Munkácsi albumot vettem észre.Csak utána a szétszórt színes pasztellkrétákat. - Szép? - nézett fel mosolyogva. Ölében a régi rajztáblám, és egy szinte hibátlan pasztellkép. - Gyönyörű - mondtam csendes áhítattal, majd kimentem a nappaliba. Lepergett előttem az életem. Rémület, felháborodás, büszkeség, apám szigorú hangja..."a mai világban nem szabad művésznek lenni"...

        Lehiggadtam hamar. Hiszen itt vannak! A csendben, gondolataik tiszta világában. Már az oviban elvonultak, titokban rajzoltak, írtak. A gimiben az exibicionizmus helyett másokat figyeltek, hamar túljutottak a világ bűnein. Egyik sem volt igazán az övék. Egyetem alatt már befelé figyeltek. Az önismeret számukra nem cél, hanem eszköz. Öregek és fiatalok egyszerre. Filozófiájukkal átlépik az idő korlátait, ideákat hoznak át a térből. Egy perc kellett, hogy tudjam, itt az új generáció, akit ígértek nekünk. .

Megkeresem Őket!

        A divat GURUK között, a könyvkötő MESTEREK között, a bölcsészkaron BÖLCSEKET keresek majd, a TANÍTÓKAT a marketing managerek között. GYÓGYÍTÓKAT a hétköznapi életben. Keressük őket együtt, és segítsünk Nekik beilleszkedni rohanó világunkba!

SZIMPLA W

        A belső látás színes világának hiteles feltárása nem könnyű feladat. Amit csak én látok arról bármit mondhatok. Ha megfelelő a modorom, csak a belső etikám határozza meg, hogy valóságot állítok e. A művészetnek éppen ez az egyik küldetése. „Igazat mondj, ne csak a valódit"... Találtam egy divat GURUT, aki megnyitotta a vizuális kaput a belső és külső világ között. Terjesztésre a hordható művészet műfaját választotta. Így mindenkihez eljut. Póló mintákat tervez. Most éppen.

A természet színei, az állatvilág tiszta projekciós tere a belső látás analógiái környezetünkben. Ha valaki ráérez a belső ritmus szimfóniájára, olyan kompozíciókat állíthat össze, ami a belső mélységektől az érzékelhető valóságig tetszés szerint variálható.

        A lényeg a hitelesség, a mögöttes gondolat. A hordható művészet segít, hogy önmagam legyek. A növények és madarak kapcsolata, a kutyák mellett található elszórt betűk, szóviccek derűs alázattal segítenek, hogy tanuljak bízni, rábízni magam az új generáció művészeinek üzenetére.