Télapós mese képző gimis lányomnak
No persze, bátraké a szerencse. Így aztán, aki lépkedett, láthatta csak igazán, hogy a világ egy nagy hógömbbe van zárva. Gondolkodtak is rajta sokat a filozófusok, miért akkor legélesebb a világban a fény, ha élénkek az apró, táncoló kristályok a levegőben. Mi is mozgatja az élet értelmét le, meg fel, mintha rázná valaki.
Ebben a világban minden a karácsony körül forgott, még a nyári forgószél is. Annyi volt itt az ajándék, a csodavárás, meg a készülődés, hogy évről évre nehezebb volt kitalálni valamit, ami még meglepő lehet.
Rudolf, a kis rénszarvas a patájával rajzolgatott a hóba. Ajándékos dobozokat. Nagy és kicsi szögletes alakzatokat, félkörből tekert masnival. Unatkozott. Közben azon gondolkodott, mennyi mindent jelenthet egy négyzet a hóban. Lehet benne, mese, vagy számok, vagy Manet festménye. Hírtelen jeges rémület járta át. Ma van a Nagy Nap! Ma kell megajándékozni a télapót! Ha fut, még éppen odaér. Futott, amíg orra nem bukott a hóban. Aztán már gurult. A hó selymes volt és vidám, ha felugrott és leesett meg sem ütötte magát. Ugrált hát, és nagyokat nevetett. Aztán elfáradt, nézte a sok csomagokkal rohangáló manót.
Jaj ne!!!- elkésem az ünnepségről!
Jégvirágos tábla jelezte az elágazásnál, hogy merre van Télapó háza. Rudolf közelebb ment, mert tegnap még a tábla egyszerű üvegből volt. Közel ment egészen, mozgatta az orrát, hogy jobban fókuszáljon a szeme. Ez gyönyörű. gondolta. „Tökéletesen ritmikus ornamentika. Mint a legprofibb rézkarc, amit valaha láttam.” Gondolkodott, hogy megkóstolja –e, de illedelmesebb volt, mint kíváncsi.
Hoppá!- vette észre, lassan sötétedik. – Asszem esélyem sincs időben odaérni. Na, mindegy. Úgyis olyan sokan lesznek, eltart egy darabig mire sorra kerül az én ajándékom. Vidáman lépkedett, az esélytelenek nyugalmával, amikor halk sírásra lett figyelmes. Táncos, az igen elegáns mozgású, arisztokratikus jellemvonásokkal rendelkező másik rénszarvas szipogott az út szélén. Rudolf megállt. Csak figyelt, ahogy szokott. Nem igazán tudta, mit kell ilyenkor tenni, de kíváncsi volt, hát megkérdezte mi a baj.
- Elvesztettem az ajándékot, amit télapónak vettem.
- Na, várj egy kicsit!- terült el magabiztos mosoly Rudolf képén. Egy pillanat alatt. leszedte a sapkája fehér, pamacsos bojtját, majd Táncosét is, és összekötözte. Aranyos plüss hóember nézett velük farkasszemet a másodperc tört része alatt. – Add ezt ajándékba!
- Köszönöm!- szólt hátra vidáman a másik rénszarvas, mielőtt fénysebességgel elviharzott.
Rudolf is sietett, persze még útközben megnézett egy Batman filmet, mert fél áron volt a mozi, beállt kosarazni a manókkal, mert hiányzott egy ember a csapatból, megállt az autó szerelő műhelynél, ahol épp políroztak egy frissen elkészült lamborginit (ezt nem lehetett kihagyni.)
Történt ami történt, mire odaért, már mindenki átadta az ajándékát. Ráadásul amikor utolsó lendületét összeszedve szinte átrepült a nagy tölgyfa ajtó küszöbén, minden szem rá szegeződött. Télapó bölcs mosollyal, érdeklődve nézte, és akkor Rudolf lassan…lassan rájött…bár ne jött volna…bár visszafordulna az idő…lelassulna a pillanat… kinyílna egy dimenzió kapu…betörne a földre egy ufó invázió…OTTHON HAGYTA az ajándékot.
Döbbent csend. Rudolf zavarában a patájával karistolta a teremben hangulat keltő dekorációként felszórt műhavat. Aztán.. szélesen elvigyorodott. Télapó. Itt az ajándékod, ha eljössz idáig, átveheted. Télapó, kicsit már elcsigázva a sok ismerős kacattól, aminek egyenként kellett örülnie, odament.
Rudolf szabályos négyzetet rajzolt a patájával.
- Ez mi?- kérdezte Télapó az igazán toleráns felnőttek érdeklődő fejtartásával
Es Rudolf válaszolt. Mesélt csillogó szemmel, jégvirágról, filozófiáról, festészetről, autókról, geometriáról, hogy ez mind és mind lehet, de lehet csend is, vagy célba ugró játék, vagy papucs orrán pamutbojt.
Télapó egy órán át hallgatta sírva és nevetve. Ilyen szép meglepetést még sosem kapott életében. Meg is akarta köszönni, de mire visszafordult, már csak apró patanyomokat látott, és Rudolf táncoló farkincáját, ahogy érdeklődve rohan egy arra járó pillangó után.
Mert hát…hogy kerülnek a hógömbbe pillangók??
