Ősi idők honából érkezett, kövek alá ásva, fák kérgébe rejtve, virágok kelyhében érzékin bújtatva. Őrizték kemény kezek, apró gyűrűk hímzett fonatában táncolt szégyenlős alázattal. Kicsi imák rejtett ígéretében, a pillanat extázisában élt tovább. A remény szigora nevelte, irgalom táplálta, megbocsájtás adta érte hősi vérét. Szirének dalolták adathordozókra, mesterek tárolták ébredéstelen álmok mezején.
Elérkezett az idők végezetéhez. Világosságával boldog vakságot szórt a bonyolult számításokhoz szokott, ördögi zsenialitás szemébe.
         Kicsi rózsaszín doboz egy giccses regény tetején. Lomtalanításkor akadt a kezembe. Gondolkodás nélkül akartam a szemetes zsákba dobni, örültem, hogy végre találtam valamit, amit egyértelműen lenézhetek.
Megégette a kezem. Meglepetten hajítottam el, túlszárnyalta a többi lomot. A parketta felizzott, majd kialudt, parázs helyett csak egy folt éktelenkedett a helyén. Mellé ültem.
Rám nézett, bátran, és magabiztosan.
         Nyílt az ajtó. Belépett rajta a Kedves. Kezem a dobozból kiömlő kristályokkal játszott, éreztem és nem láttam többé, csak Őt.
Évek teltek el. Mennyi szépet kaptam észrevétlenül háttérben bujkáló drága tanítómtól! Reményt a szépségben, gyermek mosolyát, a gondoskodás örömét, bánatban sodró időfolyamot, melyen biztonság ölelt. Anyám kedvességét, lányaim bizalmát, fiam becsületét.
        Karácsony közeledtével mindig takarítani szoktam, mint mindenki más. Közben azon gondolkodom, ki mit kapjon ajándékba.
        Elfelejtett rózsaszín doboz akadt a kezembe. Leemeltem a polcról. Megváltoztam, mióta utoljára láttam. Szentimentális közhelyek között kutattam. Mind üresnek tűnt. Tiszta gondolat választotta szét a felesleges szóáradat tömegét.
A doboz karácsonyi ajándék, Kedvesemnek.

        Beleteszem az új lelkemet, amit tőle kaptam. A szépségemet, melyet szemében láttam meg először. Az együtt töltött idő bölcsességét, melyben meghallgatott, és én okos lettem figyelmétől. A mélységekből kiemelkedő magasságot, melyet karjaiban éltem át. A Jóságot, melyet lassan mertem csak megengedni magamnak, mert találkoztam Vele.
        Angyalok jöttek a csomagért, éppen beleillett elegáns kezeikbe. Ez így igazságos. A karácsonyfa alá már nekik kell tenni…
Boldog Karácsonyt, Kedvesem


        Az idea értésének lehetőségét a görög filozófia mentette át írott nyelvezetbe. Az elmúlt évszázadokban lassan bezáródott a titkos tanokba. Élő, jelen idejű Isteni kapcsolat helyett céltudatosság, egoista motiváció lett belőle. Ezt is ki kellett próbálni. A létezést nem lehet falak mögé zárni, az idea is csak addig marad az önzés börtönében, amíg úgy látja helyesnek. Nekünk kell felkészülni arra, ha újra, mint energia szabadon jár majd a világban. Átírja a történelmet, a gazdaságot, a tudományokat. Mi fogunk vele találkozni először. Szavaink, gondolataink nélküle éltek kétezer éven át. Csak emlékeztünk, vágytunk rá, sírtunk utána. Ha bennünk él majd, újra kell írnunk emberi színjátékainkat. Először nehéz lesz, túl sokáig hazudtuk a jelen idő nem létező boldogságát. Kockáztatnunk kell. Az arctalanság igénytelenségével összedobált, kipróbált mondatainkat felcserélni az ősi emlékezet következetességére.

Amikor a Tiszta szeretet megérkezik a földre, újra otthont kell találnia üres lelkeinkben.
Nehogy a végén elégedetlen legyen, és tovább álljon újabb kétezer évre!