A gyermek esztétikai érzékének alapja az az energia ami születése pillanatától körülveszi.A látás tökéletesedése lassú folyamat, a hangok, illatok, a tapintás, az ízek mind a szülők személyét írják körül az érzelmi intelligencia számára. Minden a függőségről, kötődésről szól, érintések, ölelés, a szükségletek maradéktalan kielégítése, hiszen még sokáig nem fog egyedül boldogulni. Az önérzékelés a síráshoz, belső kellemetlenségekhez kötődik. Eleinte tehát kényelmesebb az édesanya harmóniáját, az apa biztonságát önmagaként azonosítani. Elidegeníteni mindent, ami később a nehezen tanulható folyamattal, a fizikai test uralásával, a saját egyéniség kialakításával kapcsolatos. Három éves korra azonban, mire a beszédkészség teljesen elsajátíthatóvá válik, a szülők meglepve tapasztalhatják, hogy a gyermeknek már önálló véleménye, énképe van. Választ a neki tetsző tárgyak és hangulatok közül, örömmel öltözködik, játszik, hangszíneket próbálgat. A szülők túlzás nélkül rémülten állapíthatják meg: máris elégedetlen. Mégis mikor kezdődik a folyamat, ami ennyi idős korra meghatározza az önértékelést? Mikor és mivel kezdődik az a nevelés, ami a tehetségek bátor alkalmazását, a világ felfedezéséhez kellő lendületes kíváncsiságot engedi előtérbe?

          A gyermek esztétikai érzékének alapja nem csupán öröklött, és nem is a nevetetéssel kapcsolatos. Fogadtatása határozza meg, felszabadult önszeretete, mely az édesanyával azonosulva, az ő megismerésével, feltétel nélküli elfogadásával kezdődik. Bármilyen fura, az élet kezdetén az egoizmus helyén még mély empátia található. A baba és a mama közötti összeköttetés, mely, ha optimális mindkettőjüknek azt az érzést adja: végre valamiben tökéletes vagyok. Eleinte el kell fogadni azt a tényt, hogy a külvilággal a szülők vannak kapcsolatban, a kicsik pedig rajtuk keresztül nyílnak rá először az élet szépségeire. A feladat nehéz. A legfontosabb, hogy a szülők önmagukat is képesek legyenek elfogadni, értsék, hogy talán soha nem volt még ennyire fontos, hogy boldoggá tegyék egymást, mint ebben az érzékeny időszakban. A nehéz és fárasztó első hetekben, az első évben, melynek minden napja egy új világ, minden eszközt fel kell használni ahhoz, hogy legyen ok és idő mosolyogni, harmonikus párbeszédeket folytatani, örülni a jelennek, együtt felfedezni a jövőt. A gyermeket körülvevő tárgyi környezet praktikuma, a szép tárgyak, ruhák kiválasztása legyen olyan játék a szülőknek, amiben mindent megkaphatnak, amit gyermekként nem sikerült. És mindent, amit megkaptak ők is szüleiktől. Játék, izgalom, felfedezés, felelősség, sikerélmény, és örök varázslat. Gyermeki tisztaság és felnött felelősségvállalás sajátos keveredése. Minél több okot találni az egyetértésre.
          Mert a gyermek először nem önmagát és környezetét fogja fel, hanem a mama mosolyát, a papa biztonságát, bennük látja először önmagát. Magabiztossága, önszeretete akkor kezd el alakulni, mikor megérzi, gyönyörű és tökéletes, ő is és minden ami körül veszi.